A XVI-XVII. századi Európa csatatereinek koronázatlan királyai voltak a félelmetetes spanyol tertiok. A tertiban voltak pikás, muskétás, és kard-pajzsos gyalogosok, hatékonyságuk ezen fegyverek összehangolt használatából eredt. A tertiot alkotó kompániák le tudtak válni a többiről és magukban is külön is tevékenykedtek, ami nagyban növelte a hatékonyságukat. Zsoldból élő, professzionális katonák voltak, a hadviselés minden formájában (várostrom, tengeri csata) járatosak.
Megjelenítési irányelvek:
A magyar hagyományőrzésben a hajdúk megjelenítése kötöttebb, ha teljes szabadságra vágysz a karaktered kidolgozásában, a végvári vitéz karaktert javasoljukA hajdúk főleg a társadalom szegényebb rétegeiből kerültek ki, emiatt a szakadtabb, foltozott ruházat, viharvertebb megjelenés életszerűbb, de nem kötellező
A hajdúk ismertető jegyei a magyar hagyományőrzésben a fokos, szablya és a rövid csövű lőfegyver, természetes színű, egyszerűbb ruházat, illetve a prémek viselete, ezeket érdemes észben tartani a karakter kialakítása során
A csatákban a felderítést, rajtaütéseket, potya jeleneteket általában a hajdú karakterek végzik, emiatt ha a földön csúszás, fekve töltés és tüzelés, várfalra felmászás, kellékek felgyújtása távol áll a lelkivilágodtól, akkor inkább más karakter megjelenítését javasoljuk. Ugyancsak gyakori jelenet a fegyelmezetlen hajdúk megrendszabályozása
Amíg a végvári vitézek és magyar nemesek a süvegtollat tollforgóban viselték, a hajdúk a süvegbe szúrták bele és egy szál toll viselete javasolt
Amíg bizonyos karakterek megjelenítését kifejezetten a termetesebb hagyományőröknek javasoljuk, a hajdúk esetében ez nem irányelv, inkább a viharvert megjelenés fele érdemes irányulni, ennek részeként ajánlott az erősebb arcszőrzet isCsapatok, akik megjelenítik az adott karaktert:
