Megjelenítési iránylevek a(z) oszmán oldalhoz
Törekedjünk a karakterünk jellegzetes megjelenítésére. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy a kivételeket jelenítsük meg. Ha valaki egy karaktert kiválaszt, akkor törekedjen annak a megjelenítési irányelveit minél inkább teljesíteni.A oszmán sereg megjelenítését minél színesebbnek javasoljuk. A korszakban nem voltak még egyenruhák, és az oszmán sereg sokszínűsége él a köztudatban. Ne féljünk az egymástól elütő színű ruhadaraboktól és a nem hagyományosan férfias színektől sem, figyelve arra, hogy olyan színeket, árnyalatokat használjunk, amiket a korszakban is ismertek.Ha az adott karakter nem indokolja másképpen, fejfedő terén leginkább a börköt és a megfelelő hosszúságú fehér színű gyolcs tekerést (szárikot) javasoljuk. A szárikot lehetőleg ne viseljük börk nélkül, és ha lehetőségünk van rá, színes kendőket ne tekerjünk a fejünkre.A műselyem és hasonló alapanyagokat kerüljük, inkább válasszuk a posztót vagy a gyapjút. Előkelő karakterek megjelenítésénél pedig selymet használjuk, vagy hasonlóan nemes anyagokatLábbeliként a gyalogos katonák bocskort, vagy jemeni sarut, a módosabb karakterek és janicsárok deli csizmát viseljenek, míg a lovas katonák (akik lovon ülnek a csatában) csizmát hordjanak. Bár feltételezhetően az oszmán közkatonák nagyobb része szűkebb szabású nadrágot viselt, törekedjünk a bővebb szabású salvár viselésére, megkőnnyítve a közönség számára az oszmán karakterek felismerését.A lőfegyveres karakterek nagyobb létszámban a janicsár míg a páncélos karakterek nagyobb létszámban a seymen alakulatoknál jelenjenek meg.Inkább törekedjünk egy szegényebb karakter hitelesebb megjelenítésére, mint egy módosabb karakter hiányos vagy olcsó alapanyagokból készült ruhákkal való felöltöztetésére.A közönség bevonása fogolyszedés formájában igen jó dolog, mert így a közönség is egyedi módon lesz részese a programnak, viszont ezt nevezzük fogolyszedésnek, rabszolgagyűjtésnek és ne devsirmének. A devsirme egy szigorúan szabályozott kényszertoborzás volt.A jatagánok használatát igyekezzünk elkerülni, hiszen az egy XVIII. századi balkáni fegyverA pipázásról: Magyarországon a pipázás feltételezhetően a XVII. század második felében, a visszafoglaló háborúk idejében terjed el, vizipipa pedig biztosan nem volt a hódoltság korában, de a köztudat mélyen összekapcsolja ezeket a dolgokat az oszmánokkal, így a csapatokra bízzuk annak eldöntését, hogy használják-e, de kiemelten korhű rendezvényeken, múzeumi bemutatók során nem javasoljuk.
