XVII. század

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619 augusztusában, szövetségben a Habsburgok ellen felkelt cseh rendekkel, hadjáratot indított Magyarországra. A felső-magyarországi megyék hamar átálltak az oldalára, mivel tőle a vallási és rendi jogok megvédését remélték.

Október 14-én már Pozsony is a kezére került, és ott Forgách Zsigmond nádor átadta neki a magyar koronázási ékszereket. A hadjárat tovább folytatódott, a cseh és morva hadakkal együtt Bethlen körülzárta Bécset, azonban november végén felhagyott az ostrommal.

Eközben a magyarországi rendek Pozsonyban ültek össze, és bár Győr, Moson és Veszprém megyék követeiket nem küldték el, az országgyűlés 1620. január 8-án kimondta, hogy Bethlen Gábort Magyarország fejedelmévé választják. Ebben a cseh rendeket követték, akik szintén új királyt választottak maguknak a Habsburg II. Ferdinánd ellenében, Pfalzi Frigyest. A királyságot Bethlennek szintén felajánlották már ekkor, de nem fogadta el, ugyanis a választási feltételek olyan súlyosak voltak – a király a törvényeket változtatás nélkül szentesíti, országgyűlést nem hívhat össze, a kül –és belügyekben a rendek által választott testületek az illetékesek, nem az uralkodó -, hogy ezeket Bethlen nem írhatta alá tekintélyének csorbítása nélkül. Az Erdélyt egyébként is autokrata módon kormányzó fejedelem egyáltalán nem egyezhetett bele uralkodói jogainak ilyen módon való csonkításába.

„Magyar- és Erdélyországok fejedelme” címet azonban használta, az országgyűlés törvényeit is így szignálta. A cikkelyek arról is rendelkeztek, hogy a rendek „vele fognak élni és halni”.

„Magyar- és Erdélyországok fejedelme” címet azonban használta, az országgyűlés törvényeit is így szignálta. A cikkelyek arról is rendelkeztek, hogy a rendek „vele fognak élni és halni”.

A királyválasztás január 12-ére volt kitűzve, de a Habsburgokkal tárgyalni kívánó fejedelem már ezért sem fogadhatta el a királyi címet, hiszen értésére adták, hogy amennyiben nem nyúl a koronáért, többet nyerhet.

Csak augusztusban kiáltották ki Bethlent Magyarország királyának, de a koronát ekkor sem engedte a fejére helyezni. Reálpolitikusként tudta, és a Porta is értésére adta, hogy ha elfogadja a koronát, elveszti Erdélyt. Az oszmánok nem engedhették, hogy a két magyar terület egyesüljön, ezáltal megerősödjön. „Gábor király” az 1621. december 31-én aláírt nikolsburgi (Mikulov, Csehország) békében lemondott választott királyi címéről és visszaszolgáltatta a koronát a Habsburgoknak.