XVI. század

A kávé nyilvánvalóan korábban is megjelent Magyarországon, de egy török vámnapló e napon jegyezte be, hogy Behrám kereskedő egy denk kávét vámoltatott el a budai révnél. A jókora zsák, fél lótehernyi mennyiség (denk) után 157 és fél akcsét kellett fizetnie Behrámnak. Ez egy korabeli török várkatona egyhavi zsoldja volt.

De közvetett adatokból tudhatjuk, hogy a budai várban már korábban is (1578-ban már biztosan) működött kávéház a Nagyboldogasszony templommal szemben, a nagypiacon, Fethí cselebi üzemeltette. És nemcsak az előkelők, hanem az alacsonyabb társadalmi csoportok tagjai is rendszeresen fogyasztottak kávét. Olyannyira népszerű lett, hogy a hosszú „kávészünetek” gyakran már a bürokrácia működését is veszélyeztették. Ezért egy időre be is tiltották a kávéfogyasztást, de sikertelenül.

A XVI. század elejétől fogyasztották a törökök ezt az élénkítő cikket, de jó ideig a vallástudósok között is nézeteltérés uralkodott arról, hogy engedélyezhető-e az élvezete. Egyesek szerint Allah a Koránban kinyilatkoztatta az élvezeti cikkek, tudatmódosító (bódító) szerek fogyasztásának tilalmát, mások szerint ez kifejezetten csak az alkoholra, sőt kizárólag a borra vonatkoztatható. Némi megalkuvással még azt is hozzátehették, hogy a kávéivással több idő juthat a vallási szertartások elvégzésére az élénkítő hatása miatt.

A magyarok nehezen kedvelték meg, de a költészetben, valamint a törökökről szóló leírásokban rendszeresen szerepelt a XVII. században.